MOUNTAINBOARDOZÁS
 

A mountainboard tulajdonképpen a snowboard, a gördeszka és a mountainbike keresztezéséből jött. Hogy mire, jó? Aki snowboardozik, az többségében unatkozik nyáron, és keresi a lehetőséget, hogy kielégítse az ilyen irányú vágyait. Ha egyszer megtapasztalja a mountainboardozást, garantáltan nem fog szabadulni tőle. Van aki életében nem snowboardozott, és mégis rákattant a mountainboardozásra. Valaki kipróbálta, és később elkezdte a snowboardozást is. Valaki meg úgy rákattant, hogy jobban megszerette, mint a snowboardozást (igaz, ezek csak a legelvetemültebbek ;-) ). Kiegészítő sportként indult, de mára önálló sportággá nőtte ki magát. Egyszóval jó dolog.

A mountainboardozás Magyarországon még gyerekcipőben van, nem úgy a világ többi részén. Az eredetileg Amerikából származó őrület lassan az egész világot behálózza. Sokan úgy emlegetik, mint az egyik leggyorsabban fejlődő extrémsportot. A legnagyobb hagyománya az USA-ban és az Egyesült Királyságban van, de rengeteg ridert és komoly „háttéripart” találunk már Dél-Amerikában, Lengyelországban, Csehországban, Franciaországban, Németországban és Oroszországban is.

Mountainboard Világbajnokság Angilában

Az egész sztori egyébként kissé furcsa módon keződött. Amerikában Jason Lee és Patrick McConell, Angliában pedig két fivér, Dave és Pete Tatham találták fel a mountainboardozást gyakorlatilag egy időben. Sőt, még egy ausztrál John Milne nevű szörfös is mondhatni „beleköpött a levesbe”. Természetesen a fent említett urak nem tudtak egymásról, csak évekkel később találkoztak, és cseréltek tapasztalatot találmányaikról. Az ausztrál találmányt egyébként Outbacknek hívják és háromkerekű, ami nem lett annyira népszerű, mint négykerekű társai, ezért ehelyütt mi sem tárgyaljuk tovább. Ami a másik két típust illeti, volt és van is köztük egy kis különbség. Míg Jason és Pat technikailag inkább a gördeszkázásból indultak ki, Pete és Dave inkább a snowboardozásból. Egy gondolat persze közös volt: ne kelljen mindig várni a hóra!

És most néhány szóban a legnépszerűbb stílusokról:

1. Slopestyle: ezt a stílust mountainboard-, skate- vagy bikeparkokban űzik. Annyit jelent, hogy a deszkás egy épített pályán halad végig, ahol ugratók, tabletopok, boxok, negyedcsövek, korlátok és mindenféle elem van, ami a szórakozáshoz szükséges, és amin valamiféle trükköt be lehet adni. Ez az egyik legnépszerűbb mountainboard stílus, gyakorlatilag szinte minden trükköt be lehet adni, amit egy snowboarddal a snowboardparkban. Mivel fiatal sportágról beszélünk a trükkök évről évre komolyodnak és bővülnek. Míg néhány éve a grabek, 720 fokos forgások és backflippek (hátraszaltók) voltak a legkomolyabb trükkök a profik tarsolyában, manapság már igen gyakoriak a one-foot vagy no-foot trükkök (egy pillanat erejéig egyik, vagy mindkét lábát kiveszi a deszkás a kötésből és eltartja magától a boardot), a dupla backflipek, a 900-as forgások vagy a fentiek kombinációi. Egyre magasabbra, egyre hosszabban és egyre cifrábban...ez a lényeg!

2. Big air: ez is egy freestyle versenystílus, de itt nem sok kisebb trükkről van szó, amit a bírák pontoznak , hanem egy nagy ugrásról. Itt egy nagyobb kickert (ugratót) építenek, és azon adnak be a riderek komolyabbnál komolyabb trükköket. Általában ott a legnépszerűbb, ahol nincs hely, vagy lehetőség egy egész parkot felépíteni, de egyes mountainboard parkokban egymás mellett megtalálható a slope a különféle elemeivel, és egy nagy big air urató is.

3. Freeride/downhill: mint azt fentebb említettük, a freeride esetében a száguldás és a sodrós kanyarok állnak a középpontban. Ez történhet természetes (félig-meddig kiépített) dowhill pályán, de leginkább bárhol, ami az általában igen kreatív ridereknek eszükbe jut. Legyen az erdő, domoldalba épült városi park, háztetőről leugrás, sziklás hegyoldal, füves domboldal és társai. A dolog kötetlen, mindenki ott ride-ol, ahol a szükség utoléri. :)

4. Boardercross: ez a freestyle és a freeride mellett a harmadik legnépszerűbb mountainboard stílus. Ekkor a riderek egy épített pályán zúznak lefelé, mely tele van döntött, sodrós kanyarokkal, kisebb ugratókkal, hullámokkal, letörésekkel. A lényeg, hogy a rider nem egyedül megy a pályán, hanem minimum ketten, de inkább 4-en indulnak egyszerre, és persze az győz, aki először ér célba. Itt nem ritkák az ütközések és össznépi kicsúszások. Ez lehet, hogy vészesen hangzik, de csinálni, átélni nagyon nagy élmény! Magyarországon még nem épült sajnos boardercross pálya, úgyhogy ha ilyet szeretnénk művelni, felkereshetünk egy szélesebb, kanyargós erdei ösvényt, ami nem túl meredek, vagy elutazunk Csehországba vagy éppen Szerbiába, ugyanis ezek a legközelebbi helyek jelenleg, ahol boarderX pálya épült.

5. Carving: ezt a stílust leggyakrabban aszfaltos úton űzik. Nem más, mint hosszú lejtőn történő legurulás mélyen döntött íveket húzva (mint a snowboardozás esetében az alpin stílus). A carving eredete talán a longboardra vezethető vissza, mindenesetre nagy élmény, és abszolút átjön az igazi snowboard érzés. A legelvetemültebb carvingosok minta nélküli slickgumikat tesznek a deszkájukra, de vannak tömör műanyag kerekek is (olyasmi, mint a fitness görkorin, csak nagyobb), ezen kívül az egyik gyártó készít levegő és tömlő nélküli, extralapos profilú (peres) gumit is, amit csak rá kell tenni a felnire és hihetetlen tapadást biztosít lejtmenetben.

6. Kite: ebbe a kategóriába beletartozik a kite-ernyős vontatás és a kitewinges használat is. A mountainboard önmagában is gyorsan fejlődő, fiatal sportág, de a kite-mountainboard (vagy ahogy kite-os berkekben mondják, 'landboardozás') még fiatalabb. Egyre több kiteszörfös jön rá, hogy amíg hideg a víz és nincs hó, a mountainboard kiváló eszköz a gyakorlásra. Itt is megkülönböztetnek már kite-freeride-ot és kite-freestyle-t. Előbbi a normál vontatást takarja, utóbbi pedig a hatalmas ugrásokat és trükköket, melyet az ernyő emelőerejét kihasználva hajtanak végre. A legújabb őrület itthon, hogy a görszörfösök a hagyományos windsurfvitorlát gördeszka helyett mountainboardra szerelik, így több helyen tudnak menni vele, mint a hagyományos gördeszkával.

 

7. Street és flatland: a mountainboardozás ezen ágát viszonylag kevesen űzik még. Ilyenkor a gördeszkázáshoz hasonlóan az utca adottságait használják ki a riderek. Padkák, korlátok, lépcsők, vízszintes talajon végrehajtott forgások, rollok, manuálok stb. A kreativitás az úr!

 

Végül, de nem utolsósorban, íme egy Gyakran Ismételet Kérdések szekció, hogy a részletek is tiszták legyenek.

Nehéz megtanulni mountainboardozni? Pl. a snowboardhoz v. a gördeszkához képest?

Jelen FAQ írója sosem gördeszkázott komolyabban, így ebben nem tud határozott állást foglalni. De elnézve a gördeszkasport technikásságát, biztos vagyok benne, hogy nem lehet egyszerű megtanulni. Hosszú évekbe tellik. Snowboardban már annál inkább kompetens vagyok. Ott az első szezonban meg lehet tanulni annyira, hogy az ember élvezni tudja a dolgot, de igazán 2-3 év után érez rá. Hogy a mountainboard nehezebb-e vagy könnyebb, ez relatív, függ attól, hogy az illető állt-e már valamilyen deszkán életében. Rendszerint aki deszkázott már valaha - legyen az snowboard, szörf, gördeszka vagy wakeboard -, az könnyen megtanul egy másik dezskás sportot. Általánosságban elmondható, hogy a mountainboardon biztosabb lábakon áll az ember, mint egy snowboardon, mivel a gumik jobban tapadnak a talajhoz, így az ember alól nehezebben tud kicsúszni a deszka. Ez nagy előnyt jelent például ugrásból történő érkezésnél. A hátránya viszont, hogy ha az illető elveszíti az egyensúlyát, nem lehet hirtelen csúsztatással, farolással korrigálni, úgy mint a snowboardnál, hanem sajnos a legtöbb esetben esni kell. Másik hátránya a snowboarddal szemben, hogy nagyon meredek lejtőn nem lehet "lesumákolni", úgy mint a snowboarddal (ti. csúsztatás sarokélen), dehát mountainboarddal nem megyünk nagyon meredek lejtőkre. Egy szó mint száz, én személy szerint több trükköt bevállalok mountainboarddal, mint snowboarddal.

Hogyan lehet megállni a mountainboarddal? Mindenképpen kell a fék?

Mint már fentebb említettük, megállni kétféleképpen lehet: fékkel vagy farolással. Utóbbit powerslide-nak nevezik, ahol az egyensúlyt a lehető legalacsonyabbra helyezzük, és egy hirtelen, éles kanyarodással megcsúsztatjuk a deszkát. Ilyenkor álalában egyik kézzel a deszkát fogjuk a két lábunk között, a másik kezünket pedig magunk mögött letesszük a földre. A fékkel is meg lehet állni, de sokkal lassabban. Kihangsúlyoznám, hogy aki mountainboardozni tanul, akkor is tanulja meg a powerslide-ot, ha van a deszkájához fék. Ennek az az oka, hogy a fék meglehetősen kis felületet fog a keréken, és ezen a kis felületen nagy erőket kell visszafognia. Emiatt a féket inkább sebesség-kontrollra (magyarul lassításra) használják, nem megállásra. Erre olyan helyeken van szükség, ahol szűk a hely a powerslide-hoz, például egy kanyargós erdei turistaösvényen. Aki nem ilyen helyeken akarja használni a deszkáját, hanem inkább épít egy-két ugratót és azokon gyakorol, vagy rendszeresen kijár egy mountainboard- vagy skateparkba, azoknak nincs szükségük fékre.

Hogyan irányítom a mountainboardot?

Gyakorlatilag a mountainboard úgy működik, mint a gördeszka. Ha döntjük a lapot, az első és hátsó tengelyek ellentétesen fordulnak, így a deszka kanyarodik. Ha jobbra döntjük a lapot, jobbra megy, ha balra döntjük, akkor balra.

Ami lényeges az a kanyarodási erő. Ha könnyű a board lapját dönteni, akkor a deszka nyilván fordulékonyabb. Ez kis sebességnél áldásos, nagyobb tempónál viszont könnyen "bekacsázik" a deszka, ami rendszerint hatalmas eséshez vezethet. Ezt kb. úgy kell elképzelni, hogy nagy tempónál már egy kis mozdulatra is nagyot fordul a board, mire ösztönösen ellenkormányzunk, de másik irányba a hirtelen kormányzásnak köszönhetően már nagyobb amplitúdóval, élesebben fog fordulni a deszka, amire újabb hirtelen ellenkormánzás lesz a válasz, és így tovább. Ez a mozdulatsor egy vad jobbra balra tekergést fog eredményezni, amit nagyon nehéz megfogni, és előbb vagy utóbb orraesés lesz a vége. Emiatt van az, hogy a mountainboard felfüggesztések keménységét állítani lehet. Minél profibb valaki (minél nagyobb sebességgel megy), annál keményebbre állítja a felfüggesztést, így annál kevésbé fordulékony a board, viszont annál stabilabban lehet rajta állni, miáltal magabiztosabbá válik a rider. Egyes felfüggőket egy csavarral lehet állítani, a rugós felfüggőkben a rugókat lehet feszíteni vagy lazítani, illetve a közepében lévő gumiütközőket lehet cserélni puhábbra vagy keményebbre.

Nagyot lehet esni?

Hát...mihez képest? :-) Végülis melyik extrémsportban nem lehet nagyot esni? Tény, hogy a szűzhavas snowboardhoz képest azért kemény dolog a mountainboardozás. A ratrakkal eldolgozott sípályához képest már annyira nem vészes, mivel az ember itt teleaggatja magát protektorokkal (védőfelszereléssel). Bukósisakban, térd és könyökvédőben, csuklóvédőben és impact shortban egyáltalán nem vészesek az esések. Persze itt is lehet csúnyán érkezni, zúzódásokat szerezni, vállat meghúzni, de mondjuk egy downhill mountainbike-hoz, vagy neadjisten egy motorkrosszhoz képest kifejezetten kellemesek az esések. A másik általánosság meg az, hogy az ember akkor esik sokat, amikor kezdő, de akkor meg rendszerint nem megy gyorsan, és nem ugrik magasra, így nincs belőle nagyobb baj. Amikor már gyorsan megy és magasról esik le, akkor meg már van akkora gyakorlat, hogy a hibázások nem olyan durvák, így az esések is egyrészt ritkábbak, másrészt meg rendszerint csak elcsúszik az ember, és nem fejre esik (a szaltó gyakorlására ez nem vonatkozik :) ).

De félreértés ne essék, a mountainboardozás veszélyes sport, mindenki saját felelősségre, a tudásának megfelelő módon, és megfelelő védőruházat mellett űzze!!!

Milyen boardot vegyek, ha kezdő vagyok?

Ez attól függ, hogy mire akarod használni, és hogy komolyan gondolod-e a mountainboardozást, vagy csak egy-egy hétvégi kirándulás alkalmával vinnél magaddal deszkát. Ha utóbbi, akkor elegendő egy 40-50-60ezer forintos deszka. Ha viszont szeretnéd ezt hobbi, esetleg versenyszerűen csinálni, akkor érdemesebb egy komolyabb deszkába beruházni. Meg lehet tenni azt is, hogy az ember vesz egy 60-80ezer forintos deszkát, és ahogy fejlődik, mindig profibbra cseréli az alkatrészeket, mert minden alkatrész kompatibilis mindegyikkel, így szabadon lehet cserélgetni. Ha viszont egyszer akarsz áldozni rá, és megteheted, akkor az javasoljuk, hogy ruházz be egy komolyabb deszkába, amik 80ezertől indulnak felfelé, mert ez komolyabb szinteken is ki fog szolgálni, ezen kívül megfelelő karbantartás mellett sokáig húzza, és könnyen el tudod passzolni használtan, ha újabbat vennél.

Hol lehet mountainboardozni?

Erdőkben, domboldalon, hegyekben, mezőkön, nyáron a sípályákon, városban, parkban, bikeparkban, skateparkban, ösvényeken, lejtős utakon, járdákon, parkolóban stb. A legjobb persze a kifejezetten mountainboardozás céljára épült park, amit mountainboard parknak vagy mountainboard centernek hívnak Angliában és az USA-ban. Ugyanis ebben a két országban - főleg Angliában - szinte minden nagyobb városnak van saját mountainboard parkja, ahol kisebb-nagyobb ugratók, boardercross pálya, csúszókorlátok, vizesárkok, hosszú füves lejtők és felvonó, vagy azt helyettesítő teherautó v. pótkocsis traktor várja a deszkásokat tavasztól őszig...télen meg snowboard parkként üzemelnek. Magyarországon még nincs kifejezetten erre a célra épült park, de a Sashegyi Bikepark Budapesten például egy igen kiváló hely az edzsére. Egy dolog még lényeges: a mountainboardozáshoz nem kell olyan meredek lejtő, és olyan komoly pálya, minta snowboardozáshoz vagy a síeléshez, így itthon rengeteg helyen használható.

Van érdembeli különbség a deszkamárkák között?

Régen, a kezdet kezdetén ugye három mountainboard márka létezett, mára már rengeteg van, de még mindig azt mondhatjuk, hogy néhány márka viszi a prímet mind választékban, mind pedig minőségben. A kisebb márkáknál a minőség rendszerint gyengébb (tisztelet a kivételnek), és a választék is szegényesebb. Ellenben az ár nem mindig arányosan alacsonyabb. A bringához hasonlóan ebben a sportban is sokan maguk építik a deszkájukat, így a gyártók külön is árulják az alkatrészeket, sőt egyes cégek kifejezetten az alkatrészek gyártására szakosodtak, például a Trampa szénszálas lapokat gyárt, a Manhick aluminium kerékagyakat, a Martin Technologies pedig speckó kötésekkel próbálkozik. A felfüggő fejlesztésben továbbra is a legnagyobb deszkagyártók járnak élen: az MBS-é a rugós rendszerű Matrix Channel és az új, ikertüskés Vector, a Ground Industriesé a cserélhető torziós betéttel rendelkező Bionic, a NoSno és a Howla egy egészen egyszerű, de bombabiztos felfüggesztéssel árulja deszkáit, az újfiú, a német Flame pedig elintézte az egészet egy felfüggőbe integrált gumihasábbal. A többi mountianboard gyártó a Channel felfüggők valamely változatával, vagy a hagyományos gördeszka felfüggők mountainboardra átalakított változatával szereli boardjait.

Eztán nem maradt más hátra, mint előre! Sok sikert és élményt kívánunk, ha úgy döntöttél belevágsz ebbe a cseppet sem unalmas sportágba! Ha bármi kérdésed van, írj bátran a fórumba, vagy a kapcsolat oldalon található emailcímünkre. Forrás:www.kiteride.hu